Az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában létrejött a vasúthálózat fejlődésével párhuzamosan több, az adott vasúttársaságra jellemző típusépület, amelyek a vidéki Magyarország kis- és nagyvárosaiban reprezentálták a korszak új közlekedési lehetőségeinek elterjedését. Ezekből a jellegzetes épületekből sajnos mára igen kevés maradt fenn eredeti állapotában bemutatható módon, hiszen nagy többségük elpusztult vagy átépítették, és egy későbbi kor építészetét képviselő állomás áll ma már az eredeti épület helyén. A 74 km hosszú vasútvonalon található kenderesi állomást a Mátra-Kőrösvidéki Egyesült HÉV építette 1887-ben. A felvételi épület mellett több fontos helyiséget, - úgymint az áruszállításhoz szükséges raktárakat, gabonaszínt, szénrakodót, marharakodót - is kialakítottak. A vasút működéséhez nélkülözhetetlen őrházat, őrházi melléképületet is építettek, de volt sütőkemence és kút is az állomás területén. Az állomásépületet később többször átépítették. A vasútállomást a MÁV Zrt. 2016 és 2020 között, az épülethez az 1931-ben hozzáépült kormányzói váróval együtt a harmincas évek állapotának megfelelően felújította. Ez a jelenleg üresen álló mellékvonali állomásépület kiválóan alkalmas arra, hogy a két világháború közötti meghatározó közlekedéspolitikát, amelynek alapvetése a trianoni békeszerződés következtében a hazai vasúthálózatot érő rendszerszintű sokkhatás volt, valamint a hálózat két világháború közötti újjáépítését, fejlesztéseit bemutassa. A korszakban egyre népszerűbbé váló villamos vontatás, illetve a dízelmeghajtású sínautóbuszok és mozdonyok ebben az időszakban kezdték meg a gőzvontatás háttérbe szorítását. Ehhez a folyamathoz számos hazai innováció kapcsolódik. Ezt a lehetőséget kihasználva a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum a ‘20-as és ‘30-as évek vasútüzemi működését, továbbá a korszakban meghatározóvá vált, a gőzvontatás megszűnéséig hazánk egyik ikonikus és meghatározó járművét, - a 424-es gőzmozdony történetét is bemutatja. A kenderesi állomásépület helyiségeiben megtekinthető kiállítás a magyar vasút történetének kihívásokkal teli, ám technológiai innovációkban gazdag időszakát és a vasúthálózat fejlődését szemléltetve Horthy Istvánt is bemutatja mint a Magyar Királyi Államvasutak mérnökét és vállalatirányítóját, illetve a 424-es gőzmozdony megalkotásában tevékenyen részt vállaló mérnököt egyaránt.
Az első vasútvonalak megjelenése óta Európa-szerte hagyománnyá vált az államfői különvonatok építése. A Turán nevet viselő különvonattal a két világháború között és a második világháború időszakában utaztak a korszak politikai és állami vezetői. Az államfői különvonatot az igényeknek megfelelően állították össze különböző típusú kocsikból. A szerelvény 9-es számú szalon- és étkezőkocsija tartozik múzeumunk gyűjteményébe, ám ez egyelőre nincs kiállítható állapotban, muzeológiai szempontú, hiteles helyreállításán kollégáink jelenleg is dolgoznak. A 12-es számú autószállító kocsi futásképes, azt a vasútállomás melletti egyik vágányon tervezzük kiállítani műtárgykölcsönzés keretében. Terveink szerint a vasúti kocsiban a korszak reprezentatív járművét, egy ritkán látható Maybach DS 8 gépkocsit lehet majd megtekinteni.
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum mindig is törekedett arra - és a jövőben is így szeretne működni -, hogy a közel 70 000 db-ot számláló, változatos csoportokba sorolható műtárgyai minél nagyobb részét tudja megmutatni időszaki kiállítások keretében a nagyközönség számára. Ebből az indíttatásból nyitotta meg idén júniusban a kétkerekű gyűjteményét bemutató „Bringára váltva” című kiállítást vagy éppen teszi megtekinthetővé az emblematikus Ikarus 200-as buszcsalád közelmúltban eredeti állapotuk szerint restaurált darabjait is. Ezt a törekvést folytatva kézenfekvő, hogy a korszak vasúti témájú gyűjteményeinek fontos darabjait egy tematikus kiállítás keretében, autentikus helyszínen mutassa be.