Elektrotechnikai Gyűjtemény, Budapest

Jegyinformáció:

Felnőtt belépőjegy: 1.600 Ft/fő
Kedvezményes belépőjegy (nyugdíjas, diák): 800 Ft
Csoportos felnőtt belépőjegy (legalább 10 fő együttes belépésre jogosító jegy): 1.000 Ft/fő
Csoportos kedvezményes belépőjegy (10 főtől): 500 Ft/fő
Családi jegy (2 felnőtt és 2 gyermek részére): 3.200 Ft
                                minden további gyermek: 200 Ft/fő
Tárlatvezetés* előzetes bejelentkezés alapján 20 főig: 5.500 Ft/csoport
Tárlatvezetés* előzetes bejelentkezés alapján 20 fő felett: 7.500 Ft/csoport
Tematikus múzeumi óra - osztály jegy (30 főig) 45 perc (kihelyezett program): 15.000 Ft/csoport
Komplex múzeumi óra alkotó foglalkozással 45 perc (gyűjteménylátogatásra nem jogosít): 750 Ft/fő
Múzeumpedagógiai foglalkozás (gyűjteménylátogatásra nem jogosít): 300 Ft/alkalom

* A tárlatvezetési díj megfizetése mellett a belépőjegy megváltása is szükséges.

Megközelíthetőség:

A sétálóutcává alakuló Kazinczy utca beugrójában található múzeum a Zsinagóga szomszédságában. Az épület a Rákóczi úttól, az Urániától alig 200 méterre található, de könnyen megközelíthető 74-es trolival is.

Töltődj fel!

“A villamosság térhódítása”
Az MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény utazó kiállításának virtuális tárlata
"Az elektromosság népszerűsítése” virtuális kiállítás az azonos című utazó tárlat tematikáján, képi tartalmán keresztül, technika- és fizikatörténeti tényeket, érdekességeket, valamint az ismeretanyag megértését segítő és szemléltető felvételeket tartalmaz.

A virtuális kiállítás megtekintéséhez kattintcson az alábbi linkre:

MEGNÉZEM

A múzeum épülete

A múzeum épülete eredetileg egy 30/10 kV-os transzformátorállomás volt, amelyet 1934-ben helyeztek üzembe. A Bauhaus stílusban tervezett kétemeletes, félnyeregtetős, vasbetonvázas épület "U" alaprajzzal épült. Az épület jellegzetessége a kapualjból jobbra nyíló, impozáns főlépcsőház, melynek Art deco mintás műkő padlója Györgyi Dénes szabadalma alapján készült. A falakat zöld mázas Zsolnay csempe borítja.
Az épület jobb szárnyában a 10 kV-os, a bal oldali részben a 30 kV-os kapcsolóberendezéseket és a transzformátorokat helyezték el. A homlokzati fronton a lépcsőház, valamint a relé- és vezénylőtermek voltak. A lépcsőházból szintenként nyíltak az erősáramú kapcsoló berendezések elhelyezésére szolgáló terek, amelyekben a készülékeket betonfalú cellákba szerelték.
A transzformátor állomás üzeme a főváros alaphálózatának 30 kV-ról 120 kV-ra történő áttérése következtében az 1960-as évek végén szűnt meg, majd 1975-től napjainkig otthona az Elektrotechnikai Gyűjteménynek. Az épület 1987-től „ipari” műemlékként szerepel.

Az intézmény története

Az Elektrotechnikai Gyűjtemény jogelődje a Magyar Elektrotechnikai Múzeum és szakkönyvtára 1975-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, melyet a Magyar Elektrotechnikai Egyesület kezdeményezésére a Budapesti Elektromos Művek alapított.
2006. június 1-jétől a múzeum, valamint az épületegyüttes állami kezelésbe került, s a továbbiakban az Országos Műszaki Múzeum, 2009. január 1-jétől annak a Közlekedési Múzeummal történt egyesítése után pedig az újonnan alakult Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményeként folytatja tevékenységét.

Mi látható a kiállításon?

• Electro Magica

 A múzeum Bláthy-termében megtekinthető interaktív tárlat egy kalandos időutazás az elektromosság hőskorába, az elektrotechnika kialakulásának kezdeteit, fejlődését, kiemelkedő állomásait mutatja be közérthető módon. Az elektrosztatika, elektrodinamika tudományának megszületése körüli kísérleteket működtethető eszközökkel, interaktív módon idézi fel.
A kapcsolódó történeteken keresztül megtudhatjuk, hogy a felvilágosodás korának főúri szalonjaiban végzett látványos, misztikusnak tűnő kísérletektől milyen út vezetett az emberiséget kiszolgáló villamosság gyakorlati alkalmazásáig. Látványos fényjelenségek kíséretében katódsugárcsöveket működtethetünk, megcsodálhatjuk egy 19. századi, közel 100.000 V-os feszültség előállítására szolgáló szikrainduktor kisülését. Működés közben tekinthető meg Bláthy Ottó Titusz eredeti fogyasztásmérője.

• A villamosított háztartás

A Déri-teremben levő tárlat a villamos háztartási készülékeket, szerelési és installációs anyagokat, valamint a villamos gyógyászati eszközöket mutatja be. Mindennapi életünk elválaszthatatlan eszközei tekinthetők meg a tárlaton. Mindenki felfedezhet valami kedves emléket a régmúltból, mint a nagymama faszenes vasalóját, régi főzőedényeket, kenyérpirítókat, porszívókat, mosógépeket. Ma már sokkal biztonságosabb, külső kivitelükben szinte teljesen megváltozott, formatervezett változataikat használjuk. A kiállításon el-el nosztalgiázhatunk ezeknek a szép, régi tárgyaknak a látványán melyek közül néhány működőképes állapotában is megtekinthető.

• Az elektrotechnika műszerei

Minden elektrotechnikai tevékenység alapja a villamos mennyiségek, a feszültség, az áram, a teljesítmény mérése. Szükség van mérésekre a tudományos kutatásban és a mindennapi életben egyaránt.
A Jedlik-teremben tartott rendhagyó fizikaórák programjaiban is sok mérés szerepel, így nem véletlen, hogy a műszerek kiállítása itt kapott helyet. A kiállított tárgyak muzeális darabok, közülük több 100 évnél is idősebb, azonban alapelvük megegyezik a kísérleteknél használt fiatalabb műszerekével. A legrégebbi darabok külföldi eredetűek, de a 20. század elején Magyarországon is megkezdődött a műszergyártás, így a kiállításon a hazai termékek legszebb darabjai is megtekinthetők.

• Az élő elektrotechnika

Az elektromosság törvényeinek gyakorlatban való alkalmazása alig 200 éves. Ez érthető, hiszen míg a technika más területein a gyakorlat általában megelőzte az elméletet, addig az elektrotechnikában az elektromosság gyakorlati hasznosítása csak törvényszerűségeinek megismerése után vált lehetővé.
Azt, hogy az elektrotechnika történetét végig követhessük, egyes szakaszait megérthessük, először olyan kísérletekkel kell kezdeni, amelyek akár tudománynak, akár technikának még alig nevezhetők, de belőlük terebélyesedett ki a mai elektrotechnika.
A Jedlik-teremben megtekinthető kiállítás - mely egyben a rendhagyó fizikaórák helyszíne is - olyan fizikai kísérleti eszközök, taneszközök gyűjteménye, melyekkel könnyen megérthetők a fizikai alapjelenségek. A demonstrációs eszközök működtetésével a látogatók könnyen elsajátíthatják az elektrosztatika, elektrodinamika, elektrokémia törvényszerűségeit. A tárlaton Jedlik Ányos szinte összes elektrotechnikai vonatkozású találmányának működőképes másolata is megtalálható, például: a villámfeszítő, vagy a kommutátoros forgony.

• Az elektrotechnika aranykora

A 19. század végén az iparban és a mindennapi életben forradalmi változást hozott a villamosenergia rohamosan terjedő alkalmazása. A gőzgépeket felváltották a villanymotorok, a petróleum- és gázlámpákat az izzólámpák. A gazdaság húzóágazata az erősáramú villamosipar lett.
Mechwart András a Ganz-gyár vezérigazgatója, 1878-ban megalapította a gyár villamos osztályát, amely néhány éven belül a világ vezető elektrotechnikai vállalatai közé emelkedett. Kezdetben egyenáramú dinamókat és ívlámpákat gyártottak, majd mérnökeinek figyelme az akkor még teljesen ismeretlen, gyakorlati célokra alkalmatlannak tartott váltakozóáram felé fordult. Magyarország ezzel a helyes döntések, a jól megválasztott innovációs stratégiájával került az élvonalba.
Ezt a korszakot a Mechwart-teremben levő kiállítás mutatja be, mely áttekintést ad arról az időszakról, amelyet joggal nevezhetünk az elektrotechnika aranykorának.

• A magyarországi vasútvillamosítás

A Kandó-teremben bemutatott kiállítás a hazai vasútvillamosítás fejlődését ismerteti, emléket állítva a kiváló gépészmérnöknek, konstruktőrnek Kandó Kálmánnak, aki elméleti tudásával nemcsak a hazai, de külföldi szakkörökben is nagy elismerésre tett szert.
Budapest elsők között járt a városi közúti vasutak villamosításában. A fővárosban 1896-ban épült meg az európai kontinens első villamos üzemű földalatti vasútja. Az első nagyfeszültségű nagyvasúti villamos vontatási rendszert Kandó Kálmán alkotta meg. Az ő munkásságának köszönhetően, a magyar ipar a háromfázisú nagyvasúti vontatással beírta nevét az elektrotechnika történetébe.

• Neonparádé

A neonreklámok története a 19. század közepéig nyúlik vissza, ekkor fedezték fel, hogy a különféle gázokkal töltött üvegcsövekben a villamos áram pompás fényjelenségeket hoz létre. A színes csövek világításra nem alkalmasak, annál inkább látványos fényreklámok készítésére. Budapestnek már az 1930-as években neonreklámok adtak világvárosi esti hangulatot, majd a háború utáni évek után ismét fogalommá vált a „Neonfényes Budapest”.
A múzeum udvarán ennek a korszaknak megmentett neonjait tekinthetik meg a látogatók. Itt van az egykori „Patyolat” ruhatisztaságot sugalló fehér hattyúja, a „Csemege” kosár, az antikváriumok szimbóluma, a „pislogó szemű bagoly”, vagy a Károly körúti cukrászda „Mignon” felirata.

• Transzformátor-kiállítás

 A 19. század nyolcvanas éveiben több vezető elektrotechnikus foglalkozott a kor egyik talán legizgalmasabb technikai problémájával, a villamos energia nagyobb távolságokra való gazdaságos szállításával és szétosztásával, melynek megoldásában úttörő szerepe volt a Ganz-gyár három mérnökének, Zipernowsky Károlynak, Déri Miksának és Bláthy Ottó Titusznak.
A kiállítás részletesen ismerteti a transzformátor feltalálásának körülményeit, technikai megoldásainak fejlődését, valamint bemutatja az őstranszformátorok hiteles másolatait az egyfázisú transzformátortól a háromfázisú transzformátorig.
Láthatjuk, hogy a Ganz gyár transzformátorai a világon hova jutottak el az idők folyamán, hogyan növekedett a transzformátorok teljesítménye és feszültsége, s a három magyar mérnök gondolata hogyan teljesedett ki napjainkra.

• Világítástechnika

A kiállításon a villamos világítás fejlődéstörténete látható különleges és érdekes világítási eszközökkel kiegészítve. A kezdeteket szemléltetik a kézi és automatikus szabályozású ívlámpák. A lakásvilágítás eszközein keresztül a dizájn fejlődéstörténetébe is betekintést kapunk. Az 1920-as évek irodai, üzleti és műhely világításában alkalmazott megoldások a bizonyítékai annak, hogy a világítástechnikusok mennyire törekedtek az emberi szem védelmére, káprázatmentességére.
A villamosság térhódítása a közvilágításban az 1920-a években kezdődött, amit egy oszlopkaros, zománcozott ernyős lámpatest és öntöttvas kandeláber szemléltet. A közvilágítás további válfajaival is megismerkedhetünk, a díszvilágítással, a reklám- és kirakatvilágítással.
A kiállítás anyagát emelik a szép, gyakran művészi kivitelű porcelán és sárgaréz kapcsolók és foglalatok. A szénszálas, volfrámszálas, speciális célú izzólámpák, kriptonlámpák, nagynyomású higanylámpák képet igyekeznek adni a fényforrások 20. századi fejlődéstörténetéről.

• „Hírbe hozzuk magunkat!”

A Király Árpád teremben bemutatott kiállítás az információ-átadás és a hírközlés szorosan összetartozó rendszerét ismerteti.
Bemutatjuk a korai, már technikai alapokon nyugvó azonban kevésbé ismert lehetőségeket, mint a szemafor-szerű karos távírót, az elektromos – vízbontásos elven működő – távírót, vagy a betűkre mutató „öttűs” távírót. Megtekinthetők a mára már lassan idejét-múltnak számító vezetékes telefonok első hőskorának készülékei, a hozzájuk tartozó korabeli telefon-központok társaságában. A hőskor vezetékes elektromos hírközlését méltó módon egy hazai különlegességgel zárjuk, a távbeszélőből kifejlesztett „beszélő újsággal”, ami „Telefonhírmondó” néven váltotta ki a 19. század végi Európa csodálatát. Az első rész egyik különlegessége az egykori Erzsébetvárosi telefonközpont nagyméretű márvány kapcsolótáblája, melyet (méreteiből adódóan) a múzeum udvari homlokzati falán helyeztünk el.
A tárlaton bemutatjuk a hangrögzítés fejlődésének lépcsőfokait, kezdve a fonográftól, majd a továbbfejlesztett hanglemezen át a mágneses hangrögzítés, a magnetofon történetének ismertetéséig. Kitérünk a hírközlés legnagyobb, legátfogóbb hatású fejlesztésére, a rádió(zás) bemutatására is. Elmúlt századunkban a rádiózás az élet minden területén sokat nyújtott az egész emberiségnek, úgy az információ, mint a szórakozás, sőt, az oktatás terén is. Nevezett kiállításunkat kicsit igazítottuk is a hazai rádiózás megindításához, bemutatott műtárgyaink elsődlegesen hazai alkotók műremekei.

• Megközelíthetőség

A múzeum Erzsébetváros szívében található, a sétálóutcává alakított Kazinczy utcában, közvetlenül az ELTE szomszédságában.
Az épület a Rákóczi úttól, az Urániától alig 200 méterre helyezkedik el. Könnyen megközelíthető gyalog az Astória, Deák tér, valamint a körút felől a Wessellényi utcán,  tömegközlekedéssel a 6-os, 4-es villamossal (Wessellényi utcai megálló), a 74-es trolival is.

A sétálóutcává alakuló Kazinczy utca beugrójában található múzeum a Zsinagóga szomszédságában. Az épület a Rákóczi úttól, az Urániától alig 200 méterre található, de könnyen megközelíthető 74-es trolival is.