Ugrás a tartalomra

Szabó Flóra - Számitógép a családunkban

Számítógépek a családunkban

A számítógép a mi családunkban szerintem egész fura mód és hamar került mindennapi használatba. Emlékszem, mikor kicsi voltam, apukám mutatott rajta játékokat, de nem tudtam értelmezni, hogy mi is történik.

Szerintem az asztali gépek még a mi korosztályunkban is körülbelül 10-12 éves kor környékén kerültek be a legtöbb háztartásba, előtte maximum akkor, ha valamelyik szülőnek, családtagnak munkaeszközül szolgált. Az első gépünk „indíttatása” nem igazán tudom, hogy mi volt, viszont apukám elég sokszor játszott rajta, ezért a bátyám és én is bele-bele kacsintgattunk, hogy mi is történik pontosan a monitoron.

Még bőven nem voltam általános iskolás, amikor tanító játékokkal játszottam, először anyáékkal, aztán később egyedül. A Manó széria volt a kedvencem, ez például egy óvodásoknak készített játéksorozat, amely segített minket abban, hogy a figyelmünk a helyén legyen. Elindított minket azon az úton, hogy egyszerűbbnek érezzük az iskolát, megismertette velünk a számolás és az olvasás alapjait. Ezen kívül volt egy másik számolós játékom is, állatokkal segítette a tanulást, illetve voltak a csak szórakozásra épülő játékok, mint például a Herkules társasjáték, vagy a Putt-Putt, ahol egy autóval kellett különböző kalandokat végigjátszani.

Nem telt bele sok időbe, mire a szüleink ráeszméltek, hogy az az egy számítógép nem lesz elég nekünk, továbbiakra ruháztak be. Így lett az elején kettő, hogy bátyámnak is legyen, majd én is kaptam egyet. Akkor még se olvasni, se írni, se számolni nem tudtam, így vicces volt az alapból angol Age of Empires játékkal játszani. Ahhoz, hogy könnyen boldoguljak, a csaláskódok fel voltak írva egy kis papírra, és úgy írtam be, hogy megkerestem azt a betűt, amely a legjobban hasonlít arra, amit leírva látok (egyszer így lett a W betűből M, mert hát biztosan fordítva van írva).

Furcsa belegondolni, hogy az életem része körülbelül kezdetek óta, és ez már a mostani gyerekeknél is így van, viszont a családunk ebből a szempontból ritkaságszámba megy, mert amikor mi voltunk gyerekek, nem ez volt az általános. Az is teljesen más, hogy valakinek azért van a háztartásban, mert elengedhetetlen a munkavégzéshez, nálunk pedig csak azért volt három, mert a leselejtezett, lejárt elemű gépet senki nem szerette volna kidobni, így megkaptuk mi testvéremmel a nagymamától Pestről, mert arra, amire mi használtuk, tökéletesen megfelelt.

Szabó Flóra, SZÁMALK-Szalézi, fotográfus és fotótermék-kereskedő szak, 14B, 2020